karkötő - Peyote 1.

Gyöngyözésből a peyote technikát szeretem legjobban. Elég mechanikus munka, ha egyszer ráállt az ember szeme és keze, automatikusan meg, közben kalandozhat a gondolat. Az egész műhely elfér egy tálcán, amit ha nem használok, becsúsztatok egy fiókba. A végeredmény pedig nagyon klassz, ahogy ez a lila karkötő is mutatja (bár a lányomnak pont a színe nem tetszett).

Akkor hol a buktató? Mert nyilván van. Hát ott, hogy ez a gyöngy japán, és aranyárban mérik. Na jó, kicsit azért olcsóbb, de csak azért nem raknak mellé fegyveres őrt, mert viszonylag kiépületlen a gyöngyök feketepiaca. Egész konkrétan egy 5 g-os csomag 500 Ft körül van. Ebbe kb. 3 csomagnyi mehetett bele. Ebben ugye 5 szín van, plusz a csat 3 féle alkatrésze. Tehát nem a szegények sportja ez sem.

A gyöngy neve Mikuyi delica, 11/0. A számot ne kérdezd, valami olyasmi, hogy egy centin/araszon/ölön hány szem fér el. Mindenesetre minél nagyobb az első szám, annál kisebb a gyöngy mérete. Annál szebb lesz a minta, annál lassabb megcsinálni, és annál jobban gúvad a szem munka közben.

A csat megoldását külön lefotóztam, mert sokat küszködtem vele. Az útmutatók ugyanis legfeljebb a mintát mutatják meg, azt, hogy hogyan kerül fel a csuklóra, már nem. Elég szép  lezáró elemet találtam, a felfűzés módja nem igazán tetszik, de annyira nem rossz, hogy lefejtsem és újrakezdjem. Kapocsnak mágneszárat választottam, mert csuklón fél kézzel delfinkapcsot pöckölgetni enyhén szólva szívás. Nem állítom, hogy ez lesz a végleges megoldásom csatra.