Írás csak úgy

Ősz óta járunk a lányommal kreatív írásra. Ő író szeretne lenni, alig várta a 14 éves korhatárt, hogy mehessen, engem meg csak érdekelt, hogy milyen. Ez az írás ott született, kb. 15 perc alatt, a feladat a "senki sem tehet róla" volt.

Egy vihar margójára.

A meztelen igazság az, hogy senki nem tehetett róla. Mondd meg a szélnek, hogy ne fújjon.

XY unokaöccsének a nagybátyja nem tehetett róla, hogy pont ő nyerte meg a közbeszerzést az állami ünnepségre. A főrendező cég nem tehetett róla, hogy pont most az egyszer minden időre kész lett.

A tűzszerészek nem tehettek róla, ők katonák, ha azt mondják, lőjj, lőnek, tüzijátékot is, akkor is, ha villámokat szór az ég.

A többszázezer ember nem tehetett róla, egy éve ezt várja a gyerek, naná hogy kimegyünk, meg a dédi is, legfeljebb viszünk neki sámlit, újabban fájós a lába. Ilyen a nép.

A belügyminiszter nem tehetett róla, ő Ibizán nyaralt a családjával; elvégre mi történne az alkotmány és az új kenyér ünnepén, hacsak nem kel életre a Szent Jobb.

István király meg végképp nem tehet róla, elvégre ő több mint ezer éve halott, ennyire előrelátó még ő sem lehetett.

Végső soron a meteorológus tehetett az egészről, ő volt az, aki a legkisebb jogán bennmaradt ügyeletben, miközben az összes főnök elment légiparádézni meg tüzijátékot nézni, ő bámulta a radart, meg számolt ezerrel, hűha, itt vihar lesz, nem kicsi, írok egy emailt a főnöknek, hátha ő, mert tojáshéjjal a seggemen mégsem állíthatom le az augusztus 20-i tüzijátékot, csak azért, mert jön a szupercella és pont a himnusz első taktusaira fog lecsapni a pokol.

Így lett százezer embernek beszédtémája hetekre.

A hangfalak, amiket a Dunába sodort a szél, a kishajó ami a hídpillérnek ütközött és a négytagú család akik a kidőlt platán alatt álltak, pedig felkerültek a veszteséglistára.